~
2006. 05. 13.
- Késtél...
- N... ne haragudj, nem néztem az időt...
- Máskor mindig pontos vagy. Történt valami?
- Ne... nem dehogy... s... semmi.
- Ugyan drágám... mondd csak el nyugodtan. - Simogatta meg a férfi a nő arcát.
- T... tényleg... semmi... semmi sem történt csak... csak sokan voltak a boltban és későn kerültem sorra...
- NE HAZUDJ NEKEM!
A férfi erőteljes ütésétől a lány a földre zuhant.
- Azt hiszed átverhetsz? HAH?! - kiabált, majd háromszor belerúgott a földön fekvő lányba, aki mindhárom rúgásnál fájdalmasan felsikoltott. Vállai sírástól remegtek. A férfi újból meg akarta ütni de keze megállt, arca ellágyult. Kezét a lány felé nyújtotta. A nő kissé vonakodva nézte, mire a férfi biztatóan elmosolyodott.
- Ne haragudj, kissé felkaptam a vizet de hát ilyen mindenkivel előfordul, nem igaz?
A lány odanyújtotta neki a kezét, mire a fiú felsegítette, majd magához ölelte.
- Édesem... tudod én csak aggódtam, hogy elszakadsz tőlem... hisz te is tudod, hogy ez lehetetlen. Te sosem válhatsz el tőlem. De hibáztál. Ha egyszer megtetted, még egyszer megfogod, majd megint és megint. Végül teljesen elveszítelek. Ezt nem engedhetem meg. Ugye tudod?
Ekkor a nő valami hideget érzett a hasában és egy másodperc múlva éles fájdalom hasított belé. Amikor lenézett, egy kést látott magában, s vér buggyant ki a penge körül. Újra a férfira nézett, aki ugyanúgy mosolyogva nézett rá. Szemei szeretetet sugároztak és azt, hogy minden rendben van. A lány, hirtelen megnyugodott és melegség járta át. Valami kötötte ehhez a férfihoz.
A fiú kihúzta a kést a lányból, majd kicsit arrébb újból belé szúrta, ezúttal mélyebbre. A lány felnyögött, s szájából vér tört elő. Próbált levegőt venni de tüdejét elöntötte a vér.
- Szeretlek drágám. Most már nincs semmi baj. Már nem szakadhatsz el tőlem. Mindig szeretni foglak.
Újból kihúzta belőle a kést, s még egyszer utoljára leszúrta a lányt. A vér teljesen elöntötte a testét. A férfi várt, míg alig egy perc múlva a nő szemei lecsukódtak, szempillái alól az utolsó könnycseppjei gördültek ki, majd kilehelte lelkét.
~
2008. 05. 28.
Húga halálának, második évének évfordulóján, ahogy minden évben, Park HeeShen most is egy cserép fátyolvirágot tett a testvére sírjára. Még mindig nem fogta fel, hogy ez hogy történhetett. Az anyján kívül már csak a húga volt neki, miután apját már elvesztette. S most már csak az anyja maradt neki. Ő kint állt a temető kapujában és sírt. Pár hónapja furcsán viselkedik, sokszor megviseltnek tűnik és azóta nem megy a temető kapuján belülre. Lánya akárhányszor kérdezte, nem mondta el miért.
HeeShen egyszer csak egy kezet érzett a vállán. Amikor megfordult, azt a fiút pillantotta meg, akibe ő is és a húga is szerelmes volt.
- Himchan... szia. - mosolygott rá a nő.
A férfi viszonozta a mosolyt.
- Ha végeztetek itt, elviszlek titeket ebédelni és utána haza. - mondta, majd megfordult és kiment a temetőből, az anyjához. Himchant HeeShen és a húga együtt ismerték meg egy buliban. Azóta majdnem minden nap találkoztak. A húga eltűnése után ritkábban de utána is támogatta őket a fiú. Olyan volt nekik, mintha a jótevő bátyjuk lenne. HeeShen még mindig gyengéd érzelmeket táplált fiú iránt.
*
- Shin asszony alig evett valamit... - nézett Himchan Shin YoonHee tányérjára, melyről valóban alig hiányzott pár falat.
- Anya... enned kell! - szólt rá HeeShen.
- Sheniinek igaza van. Ha nem ízlik önnek, hozathatok mást!
HeeShen Himchnrae mosolygott. A fiú mindig nagyon figyelmes volt az anyjával és gondoskodott róla.
- N... nem... nem erről van szó csak... csak nincs étvágyam. - mondta YoonHee, anélkül, hogy felnézett volna a tányérjáról.
YoonHee gyönyörű nő volt.
Barna haja selyemként simult vállaira, sötét szeme pedig a fekete gyémánthoz volt hasonló.
- Rendben, akkor máris hazaviszem magukat. Shenii te végeztél? Mehetünk? - kérdezte Himchan.
- Igen!
- Akkor induljunk. - állt fel az asztaltól Himchan.
*
2008. 05. 31. /+18/
- Anya, akkor elmentem a suliba. Majd jövök. Szia! Szeretlek!
- Szia! - kiabált ki YoonHee a szobájából, a lányának. Amikor Shenii becsukta maga után az ajtót, a nőnek összeugrott a gyomra. Kezdődik.
Egy perc sem telt el, máris nyitódott a bejárati ajtó és belépett rajta Ő. Ő, akitől a világon mindennél és mindenkinél jobban rettegett. Ő, aki lánya halálát is okozta. Ő, aki YoonHee kisebbik lánya után Sheniit vette célba. YoonHee önként felajánlkozott a férfinak, csakhogy megmentse lányát. Így Shenii most nem is sejti, hogy anyja miken megy keresztül nap, mint nap. De a lányáért teszi. Igen. Az egy szem élő lányáért. Senkinek sem szólhat, különben a férfi megöli Sheniit. Nincs menekvés. A férfi minden lépését figyeli, mindenről tud.
- Tudod mit kell tenned. - lépett a szobába Ő.
YoonHee lehunyta a szemét. Pontosan tudta, most mi fog következni. Semmi értelme ellenkezni, hiszen azt a lánya keserüli meg. Felállt, s levette ruháit. Mezítelenül feküdt rá az ágyára, s tűrte, hogy Ő megerőszakolja és azt csináljon vele, amit akar.
Mivel a fájdalmat is némán tűrte, kínzója azt hitte, nem is érez fájdalmat, ezért megütötte a nőt. YoonHee ezt is szó nélkül tűrte, mire Ő újból ütött. Majd újból és újból. YoonHee meg sem szólalt. Könnyei csendben, hangtalanul gyülekeztek a szemében. Kínzója megállt, s kihúzta férfiasságát YoonHeeből.
- Áhh! Reménytelen vagy! Legalább egyikünk élvezze ezt a dolgot! DE ÍGY MÉG ÉN SEM TUDOM! Miért nem nyögsz? Huh?!
YoonHee nem felelt.
- Állj négykézlábra! - utasította Ő.
YoonHee nem mozdult.
- GYERÜNK! - pofozta fel a nőt. YoonHee engedelmeskedett.
Ő erősen megragadta a nő haját, hátrahúzta a fejét és hátulról teljes erőből behatolt. YoonHee ezt már nem bírta megállni, s a fájdalom hangja kitört belőle.
- Ez az, ez az! - Ő egyre gyorsabban mozgott benne, mindegyik lökésnél tövig belement, s közben erősen húzta a nő haját. YoonHee sikítozott. Ezt a fájdalmat már nem bírta el teste csöndje. Sírt is. Nagyon sírt. Arra gondolt, hogy ezt kisebbik lánya ugyanígy átélte. S még ki tudja mi minden szörnyűséget.
Miután Ő beleélvezett a nőbe, kihúzta férfiasságát és kiment a szobából. Pár perc múlva egy égő mécsessel tért vissza.
- Már akkor meggyújtottam amikor jöttem, hogy minél több viasz legyen. - Ő odament YoonHeehez és hátralökte a nőt. Zsebéből előhúzott egy bilincset és az ágyhoz bilincselte YoonHeet.
- Nyugodj meg drágám... a java még csak most kezdődik. - Ekkor felemelte az égő mécsest és YoonHee vaginájába nyomta. A nő szívet rengetően sikított de Ő nem tágított. Még számtalan 'meglepetést' tartogatott aznap, YoonHee számára...
